A magyar sportló, más néven mezőhegyesi sportló, a legfiatalabb fajta hazánkban, melynek felügyelő szerve a Magyar Sportlótenyésztők Országos Egyesülete 1990 óta működik. A fajta lóállománya nem köthető egyetlen helyszínhez vagy méneshez sem, a tenyésztés nagyrészt magántulajdonban lévő az ország legkülönbözőbb részein élő egyedeken alapul. A rendszer, melyen a fajta tenyésztése alapul, megfelel a hazánkban érvényesülő piaci viszonyoknak. A fajtába felvehető lovak kiválasztása illetve teljesítményük vizsgálata központilag szabályozott, a fedeztetés a tartás vagy a nevelés azonban a tulajdonosok feladata, és önerőből működik. Az állami tulajdon viszonylag csak a tenyésztők rendelkezésére bocsátott fedezőmének formájában van jelen a fajta piacán.
A fajta kialakulásában 3 mén játszott fő szerepet:
- Ramzesz Junior
- Aldato
- Toborzó
Ramzesz Junior és Aldato Mezőhegyesi félvér/Sportló fajtájúak, Toborzó azonban az 1970-es években került hazánkba, Németországból. A magyar sportló alapját elsősorban a mezőhegyesi illetve az abból továbbtenyésztett lóállomány adja. De a fajta kialakításában fontos szerepet játszott a rádiházi ménes is. A rádiházi ménes több magyar félvér, a bólyi ménes pedig több Hannoveri fajtájú egyedekkel működött közre. Ezeket elsődlegesen Holsteini, Hannoveri, Holland sportló és Francia ménekkel fedeztetik, de ma már elmondható, hogy szinte minden híres európai vérvonal megtalálható a magyar sportló fajtában. A tenyésztők az új vérvonalak bevonása mellett, ügyelnek a régi hazai kancacsaládok megőrzésére is.
